A
Butiq a belváros szívében található,
azon belül is a Csapó utcai sétálóövezetben, vagyis a „Fórum terén”. Ennek
nagyon sok előnye van: könnyen megközelíthető, mozgalmas, sokan járnak erre a
mindennapok során, azonban hátrányai is lehetnek, főleg a versenytársak
tekintetében, hiszen ezen a téren található a Roncs Bár, Leroy Café a Fórumban
és a Latin Café.
Egy
késő szerda délutánt választottunk ki arra, hogy ellátogassunk a Butiq nevű új,
s felkapott helyre. Egy átlagos hétköznapot szerettünk volna megnézni, hiszen
szerdánként, illetőleg a hétvégi napokon a hely kevésbé „beülős-evős” és
nyugis, sokkalta inkább nyújt kellemes kikapcsolódási lehetőséget, a koktélokat
és elektronikus zenét kedvelőknek. Ezeken az átlagos napokon, ahogy
tapasztaltuk inkább az idősebb korosztály vagy családok látogatják a helyet,
hétvégén pedig inkább a szórakozni vágyó fiatalok (akik valószínű már
rendelkeznek saját keresettel). Amikor ott jártunk, úgy láttuk, hogy a
vendéglátói egység folyamatosan bővül: egy hátsó kerthelyiséggel, és a Fórum
terére néző, kiülős terasszal. Mikor beléptünk, egy kedves kiszolgáló vezetett
be minket, így gyorsan helyet találtunk, és rendelhettünk is, kevésbé voltunk
elveszettek. Viszont így is elég forgalmas volt a hely, illetve egy ballagás
utáni vacsorára készült az egész vendéglő, ami talán kissé nehezítette a
kiszolgálás gyorsaságát. Az időnként felhangzó kalapálás sem volt túl kellemes
(bővítés következtében, ez persze időszakos problémának tekinthető.) Pozitívum,
hogy van free wifi és nem kell a kódért külön könyörögni, egyszerűen csak
csatlakoznunk kellett a BUTIQ_FREE wifihez, de ettől függetlenül azon az
állásponton vagyunk, hogy ha társaságban vagyunk, akkor inkább a face to face
kommunikációt részesítsük előnyben a facebook to face helyett. Első benyomások
alapján úgy láttuk: a Butiq egy igazi menő és felkapott hely. Hogy ezt a
pozícióját megőrizheti-e, és válhat-e „kult” hellyé, az a jövő zenéje.
Arculat, hangulat
A
hely stílusát pontosan nem tudtunk behatárolni, mert egyszerre volt trendi, és
romkocsmaszerű a hely, illetve retrós és modern, ami így a stílusok
halmozásához és keveredéséhez vezetett. A tér elrendezése első ránézésre is
áttekinthető, a bejárat közelében közvetlenül nagy a belmagasság, beáramlik a
természetesen fény (legalábbis délután), szellősebb az elrendezés, és modern
bútorok vannak. Hátrébb – ahol mi helyet foglaltunk – alacsonyabban vannak a
falak, az asztalok közelebb találhatók egymáshoz, kissé félhomály van (még
világosban is), néhány helyen nincs vakolat a falon, sokféle színes csempe van
a padlón és olyan indokolatlannak tűnő tárgyakkal is találkozhatunk, mint egy
kopottas ajtó a falnak támasztva. Ez az elegy nekünk nagyon bejött, és
megállapodtunk abban, hogy „eklektikus”. A letisztázatlan arculat és
identitás-keresés talán betudható még a hely útkeresésébe.
Étlap, választék, ár-érték arány
A kirakat-étlap nagyon figyelemfelkeltő és
újszerű. A kirakatra üvegfilccel kerültek fel az aktuális ajánlatok, ilyen
megoldással Debrecenben ritkán találkozunk (eddig a kirakaTransz nevű
kezdeményezés során volt hozzá szerencsénk). Az étlap nagyon trendi, és
illeszkedik a Butiq arculatába (amit ugye eklektikusként tudtunk meghatározni).
A választék elég széles skálán mozog, vannak: előételek, saláták, hamburgerek,
pizzák, levesek, tészták, másodikok, sültek, köretek és desszertek. Az italok
tekintetében is igen sokféle dolog közül lehet választani: kávék, limonádék,
sörök, borok, koktélok, rövid italok. Az ár-érték arány viszont magas a Butiq
esetében, és a többi debreceni vendéglátóipari egységhez képest. Az ételek
közül némelyik akár 3000 forintba is kerülhet. Én (Sári) egy nagy gyümölcsös
limonádét ittam (fél liter volt 580 Ft), és egy csirkés Butiq salátát
(zöldsaláták mandarinnal, édes hagymával, pirított pisztáciával és fügés
balzsamecettel, ez 1690 FT volt.) Így látható, hogy bár bőségesen
fogyasztottunk – és nagyon finomat, de mint egyetemisták, nem engedhetnénk meg
magunknak ezt mindennap. Tehát számunkra az élmény inkább különleges volt.
Ételek, italok: tálalás, minőség,
ízvilág
Én
(Szandi) egy „klasszikus burger marhából cheddar sajttal” nevű csodát kértem
(1290 Ft – szerintem az eddigi legdrágább hambi, amivel találkoztam) paradicsom
nélkül (sajnos nem rajongok a paradicsomért) és egy kis házi bodza szörpöt (330
Ft). A tálalást is eklektikusként tudnám meghatározni, egyszerre volt
letisztult, ugyanakkor a burgerhez hozott öntet piros alapon fehér pöttyös kis
csészéje nagyon nosztalgikusan hatott, de az összhatás teljes mértékben
étvágygerjesztő volt. Az étel és ital minőségére nem lehetett panasz, minden
bizonnyal friss alapanyagokból készült (biztosan nem a mekis „műanyag”) és nem
utolsó szempont, hogy bár várnunk kellett egy kicsit, de az ételt melegen
hozták ki. A saláta friss volt, a húsnak hús íze volt, a házi bodzaszörp pedig
eszembe juttatta azt, amikor mi is otthon csináltunk bodzaszörpöt és néhány nap
alatt elfogyott az egész nyárra szánt mennyiség. Amit talán kifogásként
megemlíthetnék, hogy valahogyan mégis egy paradicsom belekerült a
hamburgerembe, de mivel nem magában kellett megennem és a többi íz elnyomta
valamennyire a paradicsomot, megettem. Hamburgert enni szépen sosem egyszerű,
számomra ez ezúttal is kihívás volt, pláne úgy, hogy igen magas volt a „szendvics”,
de hála az összetartó pálcikának megbirkóztam vele és elsőre nem gondoltam
volna, azonban a késnek-villának is nagy hasznát vettem. Sári is kimondottan
dicsérte az étel minőségét, ízét és boldogan állapította meg „de jó, még
pisztácia is van benne!”.
Összegzés
Ha
pontozni kellene mostani állapotában a helyet egy tizes skálán: 8,5 / 10
Összességében
tehát egy igazán kellemes helynek mondható a Butiq, amely bár valóban nem egy
tipikus „egyetemista pénztárcabarát” hely, és a stílusát is nehezen lehet
megfogni, leginkább „luxus romkocsmaként” vagy „romkocsma prémiumként”
lehet definiálni. Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy még visszatérünk ide,
s talán majd egy szép nyári estén magassarkúban és „miniben” koktélt
szürcsölgetünk a teraszon, hallgatva a lágyabb elektronikus zenéket, a belső
udvar omladozó falai között.
Pálóczi Alexandra és Szirák Sára írása
fotók: Szirák Sára
fotók: Szirák Sára
