Dévai László írása
Az elmúlt években a
Csapó és a Simonffy utca egyre inkább átveszi Debrecen főterének, vagy
egyáltalán a belvárosnak szerepét. Sokan azt kérdezgetik, hová tűnt a tömeg a
Piac utcáról. A válasz egyszerű: az emberek a Fórumban vásárolnak, a Simonffy
kávézó negyedében töltik a délutánjaikat, aztán este a Roncsban buliznak. A
belváros egyértelműen fejlődésnek indult. Ez a fejlődés pedig nem a főtéren
található lokálok számának gyarapodására korlátozódik – az egyre terebélyesedő
belváros feltöltődött új helyekkel. De nem csak újak nyíltak, hanem régiek is megmaradtak,
ahol az új tulajdonosoknak újra kellett teremteniük a hely imidzsét. Ilyen hely a volt
a Latinovits, vagyis mai nevén: a Latin.
A Latinovits belső tere
két részre volt osztva. Az egyik oldalon történt az italmérés és a rendelés, a
másikon pedig esténként élő zene, esetleg felolvasóest volt. A Latinovits
vállalt egyfajta kulturális missziót. Rendszeresen irodalmi esteknek,
könyvbemutatóknak adott otthont. Sűrűn szólt élő akusztikus zene, de
előfordultak rövid színházi előadások is. Mikor a már említett tömeg
megérkezett a Piac utcáról, a Latinovits tudatosan profilt váltott. A verses
estek lassan elmaradoztak, a helyüket átvették a hangszórók, és a régi
laptopról működtetett „youtube-diszkó”. A helyből Latin lett, ahol az árak
eleinte szinte nevetségesen alacsonyak voltak. Azok a srácok, akik letudták a
Vegyipariban az óráikat, többé nem egyből hazaindultak, hanem először beültek egy
sörre a Latinba. De nem csak ők választották a Latint, hanem a Coffee Shop
Company, vagy a Fórum gyorséttermeinek kávéárait sokalló shoppingolók sem
sétáltak vissza a főtérig, vagy akár szembe a Roncsba, ők is a Latint
választották. A Latin kávéárai a környék kávézóihoz képest nevetségesen
alacsonyak voltak, és még ma sem mennek 200 Ft fölé.
A Latin rendkívül
tágas, a tér azonban közel sincs kihasználva. Az egész kávézót fotelek,
ülőalkalmatosságok töltik meg. A nagy ablakfelületeket sem díszítik
dizájnelemek. A Latinban az egyszerűség dominál. Egyszerűség, amely nem
összetévesztendő a minimalizmussal, vagy a puritánsággal. A kérdés az: tud-e a
Latin úgy közösséget teremteni, ezáltal valamifajta értékteremtő lenni, hogy közben
vállaltan a profitmaximalizálásra, ezáltal a tömegességre törekszik. A válasz
egyértelműen igen. A Latinovitscsal szemben a Latin széles rétegek igényeire
van szabva, amelynek köszönhetően több ember fordul meg a kávézóban, mint eddig
valaha.
